..Az,hogy úgy döntünk,hogy tovább lépünk,és felül kerekedünk félelmeinken,nagyon szép és jó döntés,és általában még hasznos is.De már csak arra lennék kíváncsi,hogy meg tud-e valaki maradni olyannak,amilyen ember előtte volt..
Biztos vagyok benne,hogy NEM.
Mert nézzünk csak egy embert,aki olyan szegény családban született,hogy kenyeret csak vasárnap kapott és az ünnepnapnak számított,mert a hét többi napján csak a kenyér héja jutott.Hátrányos helyzete ellenére sem sikerült - remek kormányunk miatt - előbbre jutnia,hiszen ebben a társadalomban nagyon nehéz feltornázni magad a felső rétegbe,a tanulás sem segít..(és nem azért,mert nincs eszed)
Hanem 1.)az országban már nincs középréteg,csak alsó és felső..és olyan éles a kettő között a határ,hogy áttörni aligha lehet..
2.)oktatás?ne vicceljünk már..minden az államról szól,ha nincs pénzed,akkor maradsz a rosszabb nevű és színvonalon aluli iskolákban,ha a pontszámod elég soknak is tűnik..akkor is tuti a te évedben növelik meg a ponthatárokat olyan brutálisan,hogy elérni nem lehet..vagy az utolsó pillanatban bejelentik,hogy bocsi..nem tudtunk felvenni államira,szóval vagy fizeted,vagy lemondhatsz az álmaidról..Arról nem is beszélve,hogy ha tanulsz sem tudsz elérni semmit..
Szóval így állunk...egyetlen lehetőség,hogy orbitális mennyiségű örökség hullik az öledbe a távoli rokonodtól,aki nemrégiben elpatkolt,igaz te a létezéséről sem tudtál..Bár azt is megadóztatja a kormány,de az már részletkérdés.
A monológ lényege nem a "Hogyan gazdagodjunk meg" című könyvből idézet,hanem az,hogy milyen hatással van ilyen mértékű változás az emberekre..a szegény család sarja talán az eddig összekuporgatott pénzén kívül sosem látott pénzt,ámbár ölébe hullott a sok pénz és megpróbál élni vele.De ő nem tud bánni a pénzzel,hiszen sosem volt pénze,üzleti érzéke sincs..de hamar rájön,hogy mennyi mindent meg lehet venni pénzen..
Újgazdagok..Rendszerint elfelejtik honnan jöttek.Gyorsan felélik a vagyonukat,átgázolnak embereken és volt pénz,nincs pénz..
NA pont így működik az is,amikor valaki külseje megváltozik.Nem volt önbizalma,azt sem tudta milyen érzés hinni magadban..majd egyszer csak látja,hogy rajonganak érte és hoppá,egyből megugrik a saját magáról kialakított kép szépsége.Fogadkozik ugyan,hogy ugyanúgy jó barát,szerető marad,de beleesik abba a hibába előbb vagy utóbb ő is,amibe az újgazdagok is.
De miért van az,hogy amikor valaki külsőleg változik,akkor tudatosan vagy tudat alatt emberileg is más lesz??Hiszen a test csak egy doboz,amiben a lélek lakozik..Talán a tökéletesnek hitt testből könnyebben kijön a lélek valója?Tulajdonképpen a válasz némi elemzés után egyszerűnek tűnhet: Amikor valaki tökéletesíti a külsejét,akkor valójában eléri azt a szintet,amit elvárnak tőle,ami azt vonja maga után,hogy olyan emberek köreiben mozogjon,akik hasonlóan vélekednek a világról és hasonlóan látják a dolgokat,mint ő,a változás után.A tapasztalat sajnos az,hogy,amikor egy férfi vagy egy nő tudatosan elkezd foglalkozni a testével,akkor valahogy az izom tömegével egyenesen arányosan nő a tudatlanságának a mértéke is.Olyan,mintha elveszítenék az addigi tudásokat.Sokszor tapasztalom,hogy azok a férfiak vagy nők,akik rendszeresen járnak konditerembe,elfelejtenek másokkal beszélgetni.Tulajdonképpen antiszociálissá válnak,vagy csak egyszerűen edzés közben magukba fordulnak és a való életben képtelenek a világ dolgairól beszélni vagy csak megszólalni,értelmesen hozzászólni egy témához.Soha nem értettem,hogy ki az,akinek ez megéri?Mégis mit keresnek az ilyen emberek?
Egy rondának,kövérnek,csúnyának ítélt férfi vagy nő,valószínűleg olyan embereket keres maga mellé,akik hasonló érzelmi és önbizalmi szinten állnak vele,ezért megtalálják egymást,hogy egymás lelkét ápolják.Igazából ez egy védekező mechanizmus,amit azért csinálnak az emberek,hogy megvédjék saját magukat a még több csalódástól.Hiszen gondoljuk csak el..Ha magunkat kevesebbnek érezzük másoknál és van mellettünk valaki,aki magáról ugyanezt hiszi,akkor egy beszélgetés arról fog szólni,hogy a másik fél - mivel jobbnak tart minket magánál - minket fog dicsérni,ami minimális önbizalmat ad nekünk,hiszen már van egy pozitív visszajelzésünk.De amikor már megfelelő külsővel rendelkezik az adott személy,akkor egy ilyen ember lehúzó erővel fog rá hatni,ezért olyat keres,aki osztozik a sikereiben és ekkor felejti el,hogy honnan is indult igazából..
Egy rondának,kövérnek,csúnyának ítélt férfi vagy nő,valószínűleg olyan embereket keres maga mellé,akik hasonló érzelmi és önbizalmi szinten állnak vele,ezért megtalálják egymást,hogy egymás lelkét ápolják.Igazából ez egy védekező mechanizmus,amit azért csinálnak az emberek,hogy megvédjék saját magukat a még több csalódástól.Hiszen gondoljuk csak el..Ha magunkat kevesebbnek érezzük másoknál és van mellettünk valaki,aki magáról ugyanezt hiszi,akkor egy beszélgetés arról fog szólni,hogy a másik fél - mivel jobbnak tart minket magánál - minket fog dicsérni,ami minimális önbizalmat ad nekünk,hiszen már van egy pozitív visszajelzésünk.De amikor már megfelelő külsővel rendelkezik az adott személy,akkor egy ilyen ember lehúzó erővel fog rá hatni,ezért olyat keres,aki osztozik a sikereiben és ekkor felejti el,hogy honnan is indult igazából..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése