Az,hogy tulajdonképpen az emberek milyen indíttatásból létesítenek kapcsolatot,az egy dolog,de más tészta,amikor már ott jár valaki,hogy egy adott kapcsolatot megunt.Vegyük ki a kosárból azokat a nőket,akik fizikai uralom alatt állnak,illetve lelki zsarolás áldozatai.Valamint azokat a férfiakat,akik hatalmuk hiányában kicsinyes lelki terrorhoz folyamodnak..
Egyébként itt muszáj megemlítenem azt,hogy azok a kapcsolatok,ahol a férfi magasabb pozícióban van,mint társa - munkaügyileg - olyankor (ha olyan típusú emberről van szó) előfordulhat az,hogy a férfi felül kerekedik feleségén és olyan szintű terrorban tartja,hogy az képtelen kitörni.Ilyenkor ha fizikailag nem is,de lelkileg olyan sebeket ejt a nőn,hogy el sem tudná képzelni.Tulajdonképpen nem értek egyet azzal a meglátással,miszerint azok a nők,akiket testileg vagy lelkileg bántalmaz a párja,utána még vele maradnak..Ilyenkor csak azért nem tudom őket sajnálni,mert itt már régen nem kapcsolatról szól a dolog,hanem a pénzről,jólétről vagy lelki függésről.Utóbbinak meg kellene szűnnie,amint kezet emel rájuk a párjuk.Egyébként hallottam már olyan esetről is,ahol a nő verte a férfit,de szerintem ez a ritkább eset.
A másik tipikus esete ennek a történetnek,amikor a férfi alacsonyabb pozícióban dolgozik,mint neje,olyankor jön elő az,hogy a kisebbségi komplexus felülkerekedik a férfin és megpróbálja olyan mélyre alázni a nőt,hogy soha ne hozakodjon elő azzal,hogy saját lábán is képes lenne megállni.Lényegében úgy lerombolja az önbizalmát a nőnek,hogy a végén úgy fogja gondolni,hogy ha ez a férfi elhagyja,akkor soha az életben nem talál magának senkit,hiszen ő egy semmire kellő.De kérdem én,hol vannak ilyenkor az ember barátai?..és a családja?!
A téma igazából az ezen kívül eső esetekre vonatkozik,vagyis azokra az emberekre,akik teljesen normális kapcsolatban élnek.
Egyáltalán nem vagyok annak híve,hogy rohangáljak olyan után,akinél semmi esélyem,de meg kell jegyeznem,hogy nem kevés ilyen ember van,aki az elérhetetlent hajkurássza.
Tehát: Adott egy kapcsolat,ahol a férfi vagy nő nem érzi már olyan jól magát és úgy dönt,hogy más vizekre próbál evezni,ugyanakkor ezt a párjával elfelejti közölni,ezért elindul azon az úton,hogy minimum egy életet totálisan tönkretegyen.
(Azt nem értem,hogy amikor az ember kitalálja,hogy más kell neki,mert mondjuk unalmas az addigi élete,vagy túl "jó" hozzá a párja - mert legtöbbször ez a magyarázat.)
Ezzel a férfit padlóra küldi,nem egy olyan esetről hallottam,ahol a vonat elé akarta vetni magát a fickó,hála Istennek sikertelenül.
Valamint ugye tudjuk,hogy a nők nem bírnak kilépni a rossz fiúkkal létesített kapcsolatból,mert mindig ott motoszkál bennük,hogy majd ők megváltoztatják,meg az a bizonyos "mi lenne,ha"..Ebben az esetben magukat küldik a padlóra.Ám most nem ez a lényeg.
Nos,ha most én úgy gondolom,hogy a kapcsolatom nem működik,akkor azt mondom a páromnak,hogy "figyelj,ez nem működik,oldjuk meg,vagy hagyjuk egymást" és vagy változik a helyzet,vagy nem..ilyen egyszerű.
Ám vannak olyan emberek,akik ösztönösen imádnak olyan szekér után futni,ami nem veszi fel őket.Amikor pl egy lány kiszúr magának egy srácot,akinek van barátnője..
Az egyik eset,amikor a lány túl félénk,hogy odamenjen a sráchoz és azt mondja neki,hogy tetszel nekem,ha tetszik,ha nem és "küzdeni fogok érted" vagy "esetleg találkozhatnánk"..Ez sosem történik meg,így a lány vagy kivár, vagy erőt vesz magán.A másik verzió meg az a lány,aki nem tétovázik: odamegy és elszedi a pasit magának.
Tegyük fel,hogy mindkét esetben sikerül az adott lánynak megszerezni a kiszemelt pasit..KÉRDEM ÉN: Honnan gondolja az a lány,hogy ha egy kapcsolatban lévő srác,ha elhagyja érte a barátnőjét,akkor majd mellette megmarad?Nem jut eszébe,hogy majd jön egy lány,aki meg tőle veszi majd el a srácot,hiszen,ha ilyen könnyű..
Amikor összejövünk valakivel,akkor mindig azt gondoljuk az elején,hogy ő az igazi,aztán néhány veszekedés után rájövünk,hogy hoppá,mégsem.De nem az a megoldás,hogy fogom magam és megcsalom..Sajnos pedig elég sokan ezen az elven élnek..könnyebb titokban vagy felelősségtudatlanul nyilvánosan félrelépni.
A helyzet valójában az,hogy tudatosan képtelenek vagyunk felelősséget vállalni tetteinkért.Képzeljük csak el a helyzetet..Élünk nagy vidáman egy kapcsolatban és egyszer csak eltévedni támad kedvünk és másokat is kipróbálni.Mi a könnyebb?Megoldani a jelenlegit vagy másikat keresni?Nyilván mindenki magától dönti el,viszont kérdés,hogy hogy akarja elmondani azt,hogy megcsalta az adott párját.Ebből következik az,hogy a rossz,általunk unalmasnak vélt kapcsolat lezárását kirázzuk a nyakunkból.Vagy megpróbálunk olyan helyzetet teremteni,hogy a párunk mondja ki a végső szót..És miért?Azért,mert ha ő mondja ki,akkor még visszakönyöröghetjük magunkat,ha nem találtunk senki mást,ha viszont mi mondjuk ki,akkor már késő bánat..Mert ugye valljuk be,hogy amikor szinglik vagyunk és kicicomázva elindulunk,hogy na majd ma este találunk valakit,akivel legalább jól érezzük magunkat,akkor tutira senki nem akad bele a "hálóba",viszont,amikor van valakink,akkor a hőn áhított jópasi tuti megszólít és akar valamit..ilyen a karma : )Nem tartom egyenes dolognak azt,ha valaki egyik kapcsolatot elhagy egy másikért,hiszen akkor az ember megbízhatósága is kétségbe vonható.Alapvetően nálam kizárt az,hogy egy kapcsolatban élő és egy szingli kapcsolatot teremtsen,valamin két - egymástól független - kapcsolatban élő..Csakis két szingli létesíthet kapcsolatot,mert akkor csak a legrosszabb esetben sérül valaki,egyébként nincs harmadik személy,akit bántanánk.
Természetesen nem lehet kívülről ítélni,hiszen sohasem tudhatjuk,hogy mi folyik egy kapcsolatban,ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk,hogy a változtatáshoz az első lépést mi magunknak kell megtennünk,nem várhatjuk ölbe tett kézzel,hogy majd valaki dönt fölöttünk,helyettünk.Éppen ezért akármi történik egy kapcsolatban azt meg kell beszélni és haragban vagy harag nélkül el kell válni,ha mást bántunk,az ránk fog visszaütni..mert a karma ilyen..
Talán nem véletlenül lett belénk nevelve a híres mondás: "Járt utat járatlanért el ne hagyj!"
