Volt ész,nincs ész - sok az edzés

..Az,hogy úgy döntünk,hogy tovább lépünk,és felül kerekedünk félelmeinken,nagyon szép és jó döntés,és általában még hasznos is.De már csak arra lennék kíváncsi,hogy meg tud-e valaki maradni olyannak,amilyen ember előtte volt..

Biztos vagyok benne,hogy NEM.

Mert nézzünk csak egy embert,aki olyan szegény családban született,hogy kenyeret csak vasárnap kapott és az ünnepnapnak számított,mert a hét többi napján csak a kenyér héja jutott.Hátrányos helyzete ellenére sem sikerült - remek kormányunk miatt - előbbre jutnia,hiszen ebben a társadalomban nagyon nehéz feltornázni magad a felső rétegbe,a tanulás sem segít..(és nem azért,mert nincs eszed)

Hanem 1.)az országban már nincs középréteg,csak alsó és felső..és olyan éles a kettő között a határ,hogy áttörni aligha lehet..

2.)oktatás?ne vicceljünk már..minden az államról szól,ha nincs pénzed,akkor maradsz a rosszabb nevű és színvonalon aluli iskolákban,ha a pontszámod elég soknak is tűnik..akkor is tuti a te évedben növelik meg a ponthatárokat olyan brutálisan,hogy elérni nem lehet..vagy az utolsó pillanatban bejelentik,hogy bocsi..nem tudtunk felvenni államira,szóval vagy fizeted,vagy lemondhatsz az álmaidról..Arról nem is beszélve,hogy ha tanulsz sem tudsz elérni semmit..

Szóval így állunk...egyetlen lehetőség,hogy orbitális mennyiségű örökség hullik az öledbe a távoli rokonodtól,aki nemrégiben elpatkolt,igaz te a létezéséről sem tudtál..Bár azt is megadóztatja a kormány,de az már részletkérdés.

A monológ lényege nem a "Hogyan gazdagodjunk meg" című könyvből idézet,hanem az,hogy milyen hatással van ilyen mértékű változás az emberekre..a szegény család sarja talán az eddig összekuporgatott pénzén kívül sosem látott pénzt,ámbár ölébe hullott a sok pénz és megpróbál élni vele.De ő nem tud bánni a pénzzel,hiszen sosem volt pénze,üzleti érzéke sincs..de hamar rájön,hogy mennyi mindent meg lehet venni pénzen..

Újgazdagok..Rendszerint elfelejtik honnan jöttek.Gyorsan felélik a vagyonukat,átgázolnak embereken és volt pénz,nincs pénz..

NA pont így működik az is,amikor valaki külseje megváltozik.Nem volt önbizalma,azt sem tudta milyen érzés hinni magadban..majd egyszer csak látja,hogy rajonganak érte és hoppá,egyből megugrik a saját magáról kialakított kép szépsége.Fogadkozik ugyan,hogy ugyanúgy jó barát,szerető marad,de beleesik abba a hibába előbb vagy utóbb ő is,amibe az újgazdagok is.

De miért van az,hogy amikor valaki külsőleg változik,akkor tudatosan vagy tudat alatt emberileg is más lesz??Hiszen a test csak egy doboz,amiben a lélek lakozik..Talán a tökéletesnek hitt testből könnyebben kijön a lélek valója?Tulajdonképpen a válasz némi elemzés után egyszerűnek tűnhet: Amikor valaki tökéletesíti a külsejét,akkor valójában eléri azt a szintet,amit elvárnak tőle,ami azt vonja maga után,hogy olyan emberek köreiben mozogjon,akik hasonlóan vélekednek a világról és hasonlóan látják a dolgokat,mint ő,a változás után.A tapasztalat sajnos az,hogy,amikor egy férfi vagy egy nő tudatosan elkezd foglalkozni a testével,akkor valahogy az izom tömegével egyenesen arányosan nő a tudatlanságának a mértéke is.Olyan,mintha elveszítenék az addigi tudásokat.Sokszor tapasztalom,hogy azok a férfiak vagy nők,akik rendszeresen járnak konditerembe,elfelejtenek másokkal beszélgetni.Tulajdonképpen antiszociálissá válnak,vagy csak egyszerűen edzés közben magukba fordulnak és a való életben képtelenek a  világ dolgairól beszélni vagy csak megszólalni,értelmesen hozzászólni egy témához.Soha nem értettem,hogy ki az,akinek ez megéri?Mégis mit keresnek az ilyen emberek?

Egy rondának,kövérnek,csúnyának ítélt férfi vagy nő,valószínűleg olyan embereket keres maga mellé,akik hasonló érzelmi és önbizalmi szinten állnak vele,ezért megtalálják egymást,hogy egymás lelkét ápolják.Igazából ez egy védekező mechanizmus,amit azért csinálnak az emberek,hogy megvédjék saját magukat a még több csalódástól.Hiszen gondoljuk csak el..Ha magunkat kevesebbnek érezzük másoknál és van mellettünk valaki,aki magáról ugyanezt hiszi,akkor egy beszélgetés arról fog szólni,hogy a másik fél - mivel jobbnak tart minket magánál - minket fog dicsérni,ami minimális önbizalmat ad nekünk,hiszen már van egy pozitív visszajelzésünk.De amikor már megfelelő külsővel rendelkezik az adott személy,akkor egy ilyen ember lehúzó erővel fog rá hatni,ezért olyat keres,aki osztozik a sikereiben és ekkor felejti el,hogy honnan is indult igazából..

Társadalmi morál

Kérdés a következő: Miért gondolja azt valaki,hogy ha megfelel az átlagnak,akkor övé a világ?

A válasz egyszerű,mert a társadalom ezt követeli meg.Na de mi van akkor,amikor az önbizalom méretével egyenesen arányosan a tudatlanság is nő?

Teljesen mindegy,hogy az illető személy nő vagy férfi,a helyzet ugyanaz.

Na de hogyan jut el - beszéljünk most férfiról - valaki oda,hogy egy általa sztárolt személyek életstílusát és kinézetét majmolva átváltozik?

Tegyük fel,hogy van egy önbizalom hiányos srác,akit csúfoltak,mert pattanásos az arca vagy éppen sokat evett és mégsem tudott hízni és állandóan szekálták,hogy férges meg hasonlók..

Vagy épp az ellenkezője,aki már egész kicsi korában a kajába menekül és úgy meghízik,hogy azt nem lehet szó nélkül hagyni.

Ácsi!Belegondoltál már abba,hogy minden probléma,külső - testi - elváltozás valamilyen lelki eredetű dologból származik?Fogadok,hogy sosem jutott eszedbe,hogy valaki azért másabb,mint az átlag,mert esetleg kevesebb törődést kapott vagy olyan traumán ment keresztül,hogy pótcselekvésekbe menekült?Megláttad valaha ezeknek a gyerekeknek a szemében a szenvedést?..Pedig ott van,csak lehet túl mélyre kell ásni és a legtöbb ember elfárad az idegölő,fárasztó kérdezősködésbe,hogy végre fellelje azt az egyetlen dolgot,amit az a gyerek oly féltve rejteget - hogy mi juttatta őt ide.

A látszat ellenére NEM boldogok,csak megtanulták hogyan rejtsék el fájdalmukat.

Na ők azok,akik a millió kritika miatt depresszióba esnek és öngyilkosságba menekülnek.Példának jeléül a nemrégiben kitörő öngyilkos lány ügye, "Amanda Todd,az Internet áldozata" akit addig szekáltak,mígnem - a segélykiáltás ellenére - öngyilkos lett.

Senki nem vette észre?Hol voltak ilyenkor a szülők?Vagy milyen barát az olyan,aki elítéli a barátnőjét,mert elkövetett egy hibát,amit - mondanom sem kell - a mai lányok 80%-a megtesz..ha nem több..Tetszett neki egy pasi,aki olyan dolgokra kérte,amitől a lány úgy gondolta,hogy a férfi jobban fogja szeretni,vagy nézi valamibe és kell majd neki,mondván,hogy érte mindenre képes,vagy bevállalós!Ez csak egy elrettentő példa azoknak,akik foglalkoznak mások véleményével és görcsösen próbálnak megfelelni az elvárásoknak.Kérdem én,MEGÉRI??

A másik kategória az,ahol az említett személy felülkerekedik a sok birkán,aki egyszerre béget és próbálja lerombolni az amúgy is kevéske önbizalmát.Ők azok,akik biztos családi háttérrel rendelkeznek és nem félnek segítséget kérni.Iszonyatos lelki erő kell ugyan hozzá,hogy változtatni tudj,de csak azért,hogy jól érezd magad a bőrödben,megteszed.Itt arról van szó,hogy nem bírod elviselni a sok kritikát és inkább lépsz.

Tulajdonképpen az ember saját maga rendelkezik a testével.Lehet, - sőt biztos - hogy valaki,aki kissé el van hízva vagy sovány,csak azért nem érzi jól magát a bőrében,mert azt követelik meg tőle,hogy olyan legyen,mint az átlag.Ne tűnjön ki,mert végül is mindenki furán néz arra,aki a kerítésen kívül tartózkodik.Csak a kérdés az,hogy melyik oldal a kerítésen belül és melyik a kívül eső rész?

"MERJ ÖNMAGAD LENNI,MERJ KITŰNNI A TÖMEGBŐL!" - szólnak a cikkek és a reklámok.Aha,de ha véletlenül valaki mer különbözni,arra már ujjal mutogatunk!Az ilyenek önmagukkal sincsenek kibékülve,akkor miért is várjuk tőlük,hogy másokat dicsérjenek?

Nemrégiben volt egy hatalmas vitám munkahelyen belül,ahol állandóan a családomat vették a szájukra,persze másoktól kellett visszahallanom.Mire azt mondtam nekik,hogy ha már kritizálnak,akkor a szemembe tegyék és úgy gondolom,hogy mindenki a saját portáján sepregessen és előbb tükörbe kellene nézni,mielőtt a másikat kritizálni kezdi.Mondanom sem kell,hogy a vita egyből elcsitult,hiszen korántsem tökéletes emberekből beszélünk,akik azzal próbálják palástolni tökéletlenségüket,hogy fennhangon bírálják mások kinézetét és viselkedését,agyi szintjét és olyan dolgokat találnak ki másokról,ami nem fedi a valóságot.Határozott fellépésük miatt senki nem mer nekik visszaszólni és megkérdőjelezni véleményük valóságalapját.Nos,véget vetettem ennek a folyamatnak..

Nem feltétlenül volt okos döntés munkahelyen belül intézni,de diszkréten kezeltem a problémát és úgy gondolom,hogy a családomat senki ne vegye a szájára és ami fontos nekem,azért harcolok és minden áron megvédem!

P!nk ismert számában éppen azokról az emberekről énekel,akik hasonló cipőben járnak,csak éppen mernek változtatni és maguk mögött hagyni a múltat.

Ugyanakkor a társadalom követelése nem teljesen alaptalan,hiszen a test és lélek egészsége érdekében a normális testalkat eléréséért tett lépések javallottak.

De a mai világ már olyan szinten elkorcsosult,hogy a divatlapok címlapján díszelgő macák kinézete - ami agyon van photoshopozva - jelenti a nőideált..A férfiak szemében azonban nem ezek a nők "a tökéletes nő" mintaképei,csupán a társadalmi követelés tette ezt velük,hogy ők is azt lássák jónak,amit mindenki más jónak lát.Kérdés,hogy felül tud-e kerekedni az adott pasi vagy vonul tovább a tömeggel és nem meri felvállalni a véleményét.Tudom,ez a mondat felháborodást kelt.A válaszom a következő: 

Amikor kijelentettem,hogy a férfiak nem a sovány nőket szeretik,akkor nem kisfiúkról beszéltem,hanem férfiakról!

A legszörnyűbb eset azonban mégiscsak az,amikor túlzásba visszük a megfelelni vágyást és olyan személlyé válunk,akik valójában nem is mi vagyunk,csupán a feltételeknek megfelelő kreálmány.

Vajon azok után,hogy miközben végső célunk eléréséért hajtottunk,áttapostunk barátainkon és kiszúrtunk másokkal,tudnánk még TÜKÖRBE NÉZNI?Aligha..

Miközben ezt a bejegyzést írtam,szembe találtam magam egy idevágó képpel: 

Férfiak

Ha nő vagy,akkor legtöbbször az első és legfontosabb kérdés,amit felteszel magadnak - amikor már túlhaladsz egy bizonyos koron és még mindig egyedül vagy -,hogy miért kerülnek el téged a férfiak?Talán túl magasra tetted a mércét?Vagy egyszerűen elviselhetetlen a stílusod?Érdekes..Soha nem fordul meg a fejünkben,hogy nem mi vagyunk a hibásak mindenért.A legtöbb könyv arról szól,hogy hogyan szerezzük vissza szerelmünket vagy hogyan hódítsuk meg a szőke herceget,esetleg hogyan legyünk olyan nők,akiket minden pasi akar.Vagy "Tesztünkből megtudhatod,mit csináltál rosszul előző kapcsolatodban és hogyan ne kövesd el újra ugyanazokat a hibákat!" ismerősen hangzik?Nem csoda!

Először is: Adott egy kapcsolat,ahol - az előírtakkal ellentétben - NEM két egyenrangú fél van,sokkal inkább egy alá-,és egy fölérendelt fél.Hiába tagadják sokan,ez így van.És általában az az alárendelt,aki tagadja!

Én úgy tartom,hogy egyes megközelítésből férfiből és nőből kétféle létezik.Ezek mindig kombináltan találnak egymásra.

1.Van a gondoskodó,anyáskodó nő,aki babusgatni akarja párját,viszont ő mindig olyat talál,aki kihasználja a törődését és semmibe veszi emberileg.

2.És van a férfi,aki anyáskodásra vágyik,viszont sosem kap olyat,megalázzák és anyámasszony katonájának hívják őt.Ezek a nők valószínűleg önzők,akiknek fogalmuk sincs arról,hogy valakinek nem csak a pénz számít és esetleg szeretethiányosak.

Másodszor: Oké,létrejött a kapcsolat,esetleg egymásra talált az anyáskodó nő és a törődésre vágyó,lelki sérült pasi.Vagy ellenkező esetben sikerült megpuhítani az önző nőt - ami nem túl gyakori.

Összeházasodnak és valóban anya-fia kapcsolat alakul ki,mert annyira elkényelmesedik a férfi,hogy már felháborodik,ha véletlenül valamit nem teszel meg neki szó nélkül.

Ha kiszolgálod,akkor eltunyul,elhízik,sörpocakot növeszt..és akkor fölmerül a kérdés - gyakran túl későn - hogy ilyen pasinak akarunk megfelelni?Miért legyél tökéletes és makulátlan valaki mellett,aki saját maga sem az?

Másik megközelítésből persze igazak a női magazinok,miszerint mi,nők rontjuk el!De nem ott,hogy nem felelünk meg az elvárásoknak,hanem ott,hogy végső soron olyan pasit nevelünk az általunk választott "férfi"-ből,aki eléri azt a pontot,hogy unalmában kritizál és lerombolja az amúgy is csapzott önbizalmunkat.

Ha már az elején úgy alakítjuk a kapcsolatot,hogy mindenki tudja hol a helye,akkor tudjuk elérni,hogy egészséges párkapcsolatban éljünk.

Más kérdés az anyagi helyzet,anyagi függőség és elkülönülés,de erről később!

Online napló

Régóta foglalkoztat a kérdés,hogy mit is takar az internetes napló vezetés,vagyis a blog.Nem igazán a szokásos értelemben vett napló vezetésről van itt szó.Sokkal inkább önmagunk másokkal való megismertetése, vagy vélemény nyilvánítás egyes dolgokról.

Régen fogtuk magunkat,kijelöltünk egy nagy becsben tartott füzetet,könyvet vagy ajándékba kapott - direkt erre a célra kitalált - Naplót és elkezdtük feljegyezni életünk irtó fontos történéseit.Ami valószínűleg tizenévesen rendkívül életbevágó lehetett.Pár évvel ezelőtt jött divatba ezt az interneten írni,de amilyen gyorsan jött,úgy megy is?!

Nem is úgy képzelem el,hogy elutazom valahová és feltöltök képeket,megosztom a tapasztalataimat.

Másképp értelmezett irományokról van itt szó.Történik valami a világban és leírom a véleményemet vagy régóta húzódó ügyekkel kapcsolatosan véglegesítem az álláspontomat,mert már annyira régi kimondatlan dolgok vannak a levegőben.