A lényeg mégis pontosan ez!
Beszélünk itt össze-vissza fájdalmakról,traumákról,csalódásokról..Azonban,amikor az éjszaka közepén arra eszmélünk,hogy sírás közepette elveszítettük minden reményünket,másnap reggel mégis arra kelünk,hogy ezt is túléltük.Az ember alapvetően erős lény és arra teremtetett,hogy mindent kibírjon.
Visszatérve a tinistorykhoz,hogy mégis szót ejtsek a blogok tartalmáról.
A minap egy kedves szőke - látszólag eléggé mű (annak ellenére,hogy alig 19 volt) - leányzó blogjára bukkantam,ahol azt hangoztatta,hogy nem erőssége a különféle adatlapok létrehozása,de most mégis megpróbálkozik vele..Amellett,hogy tele volt róla készült csücsörítő képekkel,nem igazán találtam benne tartalmat.Megtűzdelte néhány - oda nem illő - idézettel,bal oldalon pedig újabb képek róla kicsiben és alatta szidalmazások,káromkodások.OKÉ - Miért gondolják a mai fiatalok,hogy attól jók,hogy rondán beszélnek?Na most,ha én fiú lennék,akkor nem éppen az lenne az imponáló,ha átkozódásban a barátnőm simán lepipálna..Ráadásul nem ronda lányról beszélünk,csupán elég sokat képzelt magáról.
(a képen nem a blogot író lány szerepel)
Ezen felül pedig hozzátette a hölgyemény,hogy kicsi korában azt hitte,hogy különleges képességgel rendelkezik,és maradandót fog alkotni és a neve fennmarad örökké.Ha jól sejtem így akart valamelyest is érvényesülni,hogy egy nem túl tartalmas,de annál több képpel illusztrált blogot létrehozott.
A blognak itt vége volt,viszont elgondolkodtató volt számomra,hogy hová tart ez a generáció?Szerencsére kezd visszajönni az az idő,amikor a gyerekek az utcán bandáznak és naphosszat kint játszanak a téren,de még mindig ott tartunk,hogy a számítógép jobban leköti őket,mint az,hogy mozogjanak kicsit a friss levegőn.
A lányok egyre fiúsabbak,a fiúk pedig egyre inkább maradnak 'anyámasszonykatonái'.(A nemrégiben elmaradt,oly hőn emlegetett világvégénk fő témája és emlegetett oka szintén ez volt,de erről is később)
Sajnos azt kell látnunk,hogy elkorcsosul a világunk..
Nos,kissé elkalandoztam,ám a témától nem tértem el oly módon,hogy a mai fiatalok érzelmeiről,életviteléről lenne itt szó elsősorban.
Az "elkorcsosul" szó alatt a legtöbben azt értik, hogy felelőtlen, engedetlen és irányíthatatlan gyerekeket nevelünk, sokszor tudat alatt. Emellett viszont nem csak erről van itt szó, sokkal inkább arról is, hogy amit a mai fiatalok első nagy szerelemnek hívnak, az valójában csak testi vonzalom és túl hamar akarnak felnőni és elkezdeni a bizonyos "nagybetűs életet". Odaadják magukat - a lányok - olyanoknak,akik semmibe veszik őket,legrosszabb esetben kihasználják helyzetüket.Ezekből következnek a korai terhességek.Fiúk esetében pedig ebben a korban alakul ki a teljes érzéketlenség a női nem iránt,az az érzet,hogy bárkit megkaphatnak és ugyanúgy eldobhatnak,nincs következmény.Emellett a legtöbb hatalmas buli átcsap orgiába és különböző tiltott szerek is megjelennek,valamint az alkohol.A totális szélsőségek.
Mondhatnánk igen,hogy minden kornak megvoltak a maga sajátosságai ÉS minden embernek megvan a lázadó kora,mégpedig a tinikor,ám túlzásokba nem volna szabad esni.Kíváncsi lennék,hogy ezek a mai gyerekek vajon megtapasztalnak igazi érzéseket?Vagy kellene valaki számukra,aki komolyabb gondolkodású és megmutatja nekik?Esetleg idővel belátják a baklövéseiket és felnőnek?
Csak akkor megint felmerül a kérdés,hogy milyen jogon lennének ők felelősségteljes és szigorú szülők a továbbiakban,ha ők is hasonló életmódot folytattak??
Mint kiderült,a blogom nem szerelemnek látszó történetekről szól,sokkal inkább megélt dolgok,tapasztalatok pszichológiai megközelítését tárja fel.
